Heves megye

Észak-Magyarország régióban helyezkedik el.

Fekvése

Heves egy vasútállomással rendelkezik a Kál-Kápolna–Kisújszállás mellékvasútvonalon. Pár személyvonat köti össze a vonal két végállomásával.

A város a 31-es másodrendű főút mellett fekszik, az M3-as autópályától 18 kilométerre. Északnyugat-délkelet irányban a Gyöngyös–Kisköre fontosabb mellékút keresztezi az előbbi utat. Továbbá még Pély községbe indul a városból út. Heves komolyabb elővárosi autóbuszforgalommal nem rendelkezik. Helyközi járatok kötik össze Egerrel, Gyöngyössel, Jászberénnyel és Kiskörével. Távolsági járattal elérhető Budapest, Debrecen, Gyula és Tiszafüred.

Heves légifotója

Története

Heves területén a legkorábbi állandó település a szkíták korában volt. Jelentős honfoglaláskori sírleletek is előkerültek a városban.

Az I. István által létrehozott vármegyerendszerben Heves várispánság szerepét töltötte be, tulajdonosa a király volt. A közigazgatás mellett egyházi szerepe is jelentős volt, a vármegye déli részének főesperességi székhelyeként működött a Nagyvárad–Debrecen–Gyöngyös–Csehország és a Pest–Jászberény–Miskolc–Kassa kereskedelmi út mentén fekvő településen.

Első említése 1203-ból való Hewes néven. Ekkora térségi vezető szerepe már megszilárdult, temploma is ekkor épült. 1271-ben V. István országgyűlést is tartott itt. A 13. század végén a Kompolti, majd az Országh család tulajdonába került. A sok kézműves lakhelyéül szolgáló települést először 1467-ben említik mint mezőváros. Ekkor Országh Mihály vezetésével itt ülésezett Heves megye közgyűlése.

A város 15. századi virágzásának a törökök vetettek véget. A város Hatvan 1544-es eleste után került török kézre, és mint gazdag élelmiszerforrás működött. 1567-ben a hatvani bég leromboltatta a várost a környező (Pély, Vezekény, Hanyi) falvakkal együtt, majd 1596-ban elűzték a még megmaradt korábbi lakosságot, törökök költöztek a várba.

A császári csapatok 1685. október 16-án szerezték vissza a várost, ám 1686-ban a törökök ismét elfoglalták, ismételt kiűzésükre 1688-ban került sor. A környéket az udvartól Glöcksberg Dietrich vásárolta meg. Megindult a mezőváros újranépesedése. Nagy számban érkeztek jobbágyok a Bükkaljáról, illetve Felvidékről, de több nemesi család és pár német telepes is lakhelyéül választotta Hevest. A 18. században a lakosság nagy része zsellér és pár jobbágy nélküli kisnemes, valamint hét közép- és nagybirtokos volt.

Hevesben a földbirtokok rendezésére csak 1860-ban került sor. Ám ezt követően a mezőgazdaság nagymértékben növelte termelékenységét. Ekkor alakult ki a hevesi dinnye országos presztízse is. A város lakossága nagyban megnőtt, élénk kulturális és társadalmi élet alakult ki a járásszékhelyen. A város fellendülése az I. világháború idején megakadt, a két háború között is csak kisebb gazdasági fejlődés volt tapasztalható, bár a település lakossága nagyban nőtt az Újtelep kiépültével.

A II. világháború nagy számban szedett áldozatokat. 350 zsidó lakost szállítottak megsemmisítőtáborokba. Később a megmaradt polgári lakosságból szép számban kerültek gulágba is. 1944. december és 1945 márciusa között a városban volt a II. ukrán front főhadiszállása.

Az 1945-ös földosztást követően a termőföldszerkezet nagyban elaprózódott, a korszerűtlen termelőeszközök mellett Heves sokat vesztett jelentőségéből. Az 1960-as években kisebb urbanizálódási folyamat indult meg, melynek keretében a közintézményrendszer lassan kiépült. 1984-ben kapott városi rangot.

Az 1990-es években a termelőszövetkezet megszűnt, a helyi nagyüzemeket nagyrészt privatizálták, a termelést racionalizálták. Ennek következtében a várost nagyban sújtja a munkanélküliség.

Gazdasága

Heves gazdasági szempontból igen elmaradott térsége Magyarországnak. Magas a munkanélküliség. A város elsődleges megélhetési forrása továbbra is a mezőgazdaság. A város nagy hírnévnek örvendő terménye a dinnye, de egyéb gyümölcsök (alma, őszibarack, meggy, szilva), a napraforgó, a búza, az árpa és a kukorica termelése is kiemelkedő. Bár a termelőszövetkezet megszűntével jelentősen apadt, továbbra is nagy mennyiségű állatállomány van a városban. A jellemző fajok a szarvasmarha, a sertés, a juh, a baromfiak, a ló és a nyúl.

A városban a rendszerváltás előtt gépgyártás folyt. Ez mára megszűnt. Helyét részben a könnyűipar vette át, ám nagyrészt üresen állnak a korábbi termelőegységek. A fejlett mezőgazdaság ellenére az élelmiszeripar csak kisvállalkozások formájában van jelen, messze alulmarad a szükségleteknek.

A város közepesen fejlett szolgáltatási és kereskedelmi szektorral rendelkezik. Pár nagyobb áruház mellett inkább a kis vállalkozások képviseltetik magukat ebben a gazdasági ágazatban. Turizmusa nagyban fellendülőben van, amit a Tisza-tó közelségének is köszönhet.

Kultúra, oktatás, sport

Hevesen négy óvoda és négy általános iskola működik. Az Eötvös József Középiskolában szakmunkás-, szakközépiskolai, hat és négyévfolyamos gimnáziumi képzés folyik. A városban kollégium is található. A település továbbá Heves megye déli részének felnőttképzésének központja is.

A város jelentős központi kulturális intézménye a Móricz Zsigmond Művelődési Központ. E mellé társul a Gyermekház és a 12 ezer kötettel rendelkező Városi Könyvtár. A zenei élet helyi szereplői a Hevesi Fúvós- és Majorette Együttes és a Hevesi Kamarazenekar. A városban minden évben a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói számára megrendezik a Képzőművészeti Alkotótábort, amely laikus látogatókat is vonz.

A városban labdarúgó-szakosztály is működik Hevesi LSC néven.Heves felnőtt csapata jelengleg a Heves megyei I.osztályú labdarúgó bajnokságban szerepel.

A település közéleti havilapja az önkormányzati szerkesztésű Heves című újság. Továbbá évente három-négy alkalommal megjelenik a Műhely című helyi kulturális lap is.